2013. május 1., szerda

2. rész

  Sziasztok! Az angol párbeszédeket magyarul írtam le. Csak ennyit akartam. Remélem tetszik és várom a kommenteket, vagy a pipákat!
 Üdv: Rose:))

 

Koncert előtt két nappal

 Tegnap érkeztünk meg Apáékhoz. A koncert két nap múlva lesz. Apa annyira jó fej volt, hogy csak két jegyet vett, nekem és a testvéremnek, mivel mind a ketten kiválóan tudunk angolul.
 Már tudtam mit fogok felvenni. Egy farmeringet, pöttyös cicanadrággal, amihez egy barna cipőt veszek fel. Remélem valamennyire kifogok tűnni a tömegből. Nem mindenkinek van pöttyös nadrágja és mivel One Direction koncertre megyünk gondolom a legtöbben 'I Love One Direction' feliratú pólót fognak felvenni, vagy olyat amelyiken a fiúk arcképe szerepel. Testvérem is farmeringet fog felvenni, mivel megbeszéltük, hogy ez legyen ugyan olyan.
  Ő egy barna nadrágot választott hozzá, amihez egy fekete cipőt fog felhúzni  és hozzá egy oldal táskát. Mind a ketten már nagyon vártuk a koncertet. Én minden plakátnál bejelentettem, hogy "Igen és is ott leszek!". Apáék már nagyon unták, de ez engem cseppet sem zavart. Twitteren mindig figyeltem a srácokat, hogy épp mit csinálnak és hol vannak. Már egy hete itt vannak és folyamatosan próbálnak, szóval nincs arra esély, hogy még a koncert előtt láthassam őket.

A koncert napja


 Reggel már 6-kor fent voltam annyira izgultam a koncert miatt. Végre eljött az a nap amikor láthatom a One Directiont! Rajtam kívül mindenki aludt még, ezért felmentem twittere megnézni hátha posztoltak a fiúk, de semmi. Ezért fölmentem instagramra hátha oda töltöttek föl képeket. Ott se volt semmi. Próbáltam vissza aludni de nem sikerült. Iszonyatosan vártam már a koncertet. Végül kitaláltam, hogy beteszem a fülesemet és a Little Things-et fogom hallgatni a srácoktól. Ez volt a kedvenc számom tőlük. Kb. 20 milliószor lejátszottam egymás után miután apa fölkelt. Leállítottam a zenét, kihúztam a füllhallgatot és kimentem apával a konyhába. Apa elkezdte készíteni a reggelit én is segítettem neki, közben a koncertről beszéltünk, hogy vigyázzunk egymásra és, hogy ne álljunk idegenekkel szóba, meg hablablabla hablablabla.
 - Van még egy meglepetésem! - mondta apa.
 - Mi lenne az? - kíváncsiskodtam.
 - Majd ha a testvéred is föl kell elmondom.
 - Akkor felkeltem! - viccelődtem.
 - Ne majd amikor kész a reggeli.
 - Csak vicc volt. - nyugtattam le apát.
 Negyed óra múlva kész lett a reggeli és közben testvérem is fölkelt. Megterítettünk és leültünk reggelizni.
 - Szóval apa mi lenne az a meglepetés? - hoztam föl az előbbi témát.
 - Milyen meglepetés? - tudakolózott a testvérem.
 - Reggeli végén majd elmondom.
 - De apa megígérted!! - emlékeztettem, közben fel emeltem a poharamat, hogy igyak egy kis vizet a rántottára.
 - Hát rendben. - adta be a derekát apa - Az első. VIP jegyekre váltottam be a jegyeiteket - félre nyeltem a vizemet és elkezdtem fulladozni. Mikor már nem fulladoztam apa folytatta - Mert így biztonságban vagytok. A második pedig az - megint ittam de közben tele volt a a szám rántottával -, hogy a fiúkhoz betudlak juttatni a színfalak mögé!
 Kiköptem mindent a számból és úgy nézet ki az asztal mintha oda hánytak volna. Szerencsére nem ült velem szemben senki. A testvéremnek kiesett a szájából a kaja vissza a tányérjára. 'Hogy mi van?' - hangzott el magamban a kérdés. Vártam rá a választ de rájöttem, hogy hangosan is ki kéne mondani.
 - Hogy mi???? Most csak viccelsz!
 - Nem! Komolyan gondoltam, de előtte takarítsd fel azt amit az előbb kiköptél! Te meg csukd be a szád, így kiesik a kaja a szádból! - poénkodott apa a testvéremmel, aki még azóta sem csukta be a száját.
Atya jó ég! Én szemtől szembe fogom látni a fiúkat, de ők is engem! Látni fogom Zaynt, Louist, Niallt, Liamet és Harryt. De ők is fognak engem látni hisz szemben fognak állni velem! Megismerhetnek engem. Bár kb csak 5 percig leszünk hátul náluk de akkor is. Tudni fogják, hogy ki az a Olívia Király aki Magyarországon lakik és imádja őket. Életem legjobb napja lesz ez a mai. Több álmom is valóra fog válni. Gondolat menetemet testvérem zavarta meg.
 - Hogy intézted el, hogy bejussunk a fiúkhoz? - kérdezte a testvérem.
 - Na erre én is kíváncsi vagyok! - jelentettem ki, miközben takarítottam.
 - A szomszédom a koncerten dolgozik és ő tőle vettem a jegyeket is, de tegnap este, amikor ti már aludtatok, átjött és mondta, hogy maradt két VIP jegy és szívesen be váltja nekem és akkor mondta, hogyha kell hátra is bevisz benneteket. Én erre igent mondtam mivel így tudjátok csiszolni az angol tudásotokat.
 - Melyik szomszédod az, mert akkor most azonnal átmegyek hozzá és mindent megcsinálok neki amit csak kér! - mondtam.
 - Már dolgozik a helyszínen szóval nem tudsz hozzá átmenni. - szólt apa.
A reggelit én folytattam mikor abba hagytam a takarítást.
 Csak az estén járt az eszem. Látni fogom Harryt! Harry, Harry és Harry! Szinte csak ő jár a fejemben, persze utána egyből a fiúk.
 Mikor reggel mindenki elkészült elmentünk apával vásárolni és vettünk pár ruhát a hétköznapokra. 2-kor végeztünk és ekkor ettünk is egy Mc Donald's-ban. Evés után egyből haza mentünk és testvéremmel elkezdtünk készülni az estére. Lefürödtünk, hajat mostunk, hajat szárítottunk, kicsit kisminkeltük magunkat és ezek után felöltöztünk. Indulásra készen voltunk amikor.
 - Nem tettünk el papírt és tollat! - jelentettem ki.
Rohantam a szobámba a táskámhoz, gyorsan kivettem belőle minden ami kellet és már indulhatunk is.
 Oda értünk a koncertre beváltottuk a jegyeket, vettünk popcornt és üditöt, elmentünk pisilni és amikor ezekkel végeztünk már mehetünk is be a helyünkre. Végre! Itt vagyunk eljött végre a pillanat amikor megvalósul az egyik legnagyobb álmom. Láthatom a One Directiont! Sikítottam fel, mert minden elsötétült. Egyszer csak megszólalt a zene. Az Up All Nighttal kezdtek a fiúk. Szinte csak sikítottam, énekeltem és táncoltam az egész koncerten. A fiúk pedig szív döglesztőek voltak és közben viccesek is. Nem akartam, hogy vége legyen a koncertnek, de közben vártam is, hogy végre személyesen is láthassam a fiúkat. Majdnem két órás volt a koncert és ez volt életem legjobb majdnem két órája is, de most jön a java. Szinte az egyik legmerészebb álmom válik valóra. Egy bácsi oda jött hozzánk és kérdezte, hogy mi vagyunk ugye a Királyék. Mi válaszoltunk, hogy igen és be is mutatkoztunk majd rakott a csuklónkra egy szalagot és mondta, hogy kövessük őt. A színpad felé vettük az irányt és egyenesen oda is vitt minket. Ott álltunk ahol a fiúk percekkel ez előtt énekeltek és táncoltak. Mesés volt a látvány. Hihetetlen lehet ide kiállni több ezer rajongó elé. Pár perc múlva tovább mentünk amikor már kicsodáltuk magunkat. Ott mentünk le ahol a fiúk is a koncert végén. Mikor leértünk hosszú folyosó tárult elénk. Neki vágtunk a folyosónak végül elértünk A helyhez. Épp egy fél meztelen Niall fogadott bennünket.
 - Várj Niall! - szólt a szomszédunk neki.
 - Igen? - állt meg előttünk.
 Nem tudom, hogy mint mondott neki, mert egy Harry jött felénk ő is félmeztelenül és mosolyogva. Niall zavart meg az álmodozásból egy öleléssel.
 - Hú mi van rajtad? - kérdezte,mi közben kibujt az ölelésből.
 - Ööö - jöttem zavarba, mert közben Harry is oda ért és hallotta a kérdést, meg a kérdés is lesokkolt - hát gerinc ferdülésem van és egy műanyagot kell hordanom, hogy megjavuljon a hátam. - magyaráztam nekik és ez után valaki kopogott rajtam amit utálok. Hátra néztem de nem volt mögöttem senki. Harryre néztem és akkor jöttem rá, hogy ő volt a tettes. Most kicsit csalódtam benne. Lehet, hogy kicsit mérgesen néztem rá mivel bocsánatot kért.
 - Bocs csak megbizonyosodtam róla.
 - Semmi csak ne csináld ezt, mert minket nagyon zavar. - magyaráztam neki.
 - Oké.
 - Tényleg ezt alá írnátok nekünk létszi. - vette elő a lapokat a testvérem.
 - Mit kell alá írni? - jött Zayn és Perrie. Nagyon cukik voltak együtt!
 - Ezt! - nyújtottam oda neki a lapot meg a tollat, de nem tudta elvenni, mert Harry kikapta a kezemből. Gyorsan alá firkantotta majd elvitte a lapot és a tollat.
 - Csak Louisnak viszi meg Liamnek. - világosított fel Zayn.
 - Oké. Perrie majd te is alá írod nekünk a papírt, ha Harry vissza hozza? - kérdeztem tőle.
 - Hát persze. Akár képet is csinálhatunk ha akartok! - ajánlotta fel.
Tesómmal össze néztünk és egyszerre válaszoltunk egy igennel. Harry a lappal együtt hozott még egy Louist és egy Liamet. A papíron már alig maradt hely mivel a fele le lett tépve. Kíváncsi vagyok hova tűnhetett el. Végül mindenki alá írta a papírt. Perrienek újat kellet adni, mivel az ő neve már nem fért rá. Csináltunk még mindenkivel külön-külön egy-egy képet, végül egy nagy csoport képet is. Megkérdeztem a fiúkat és Perriet, hogy feltehetem-e instagramra a képet. Ők egyből igent válaszoltak és megkérték, hogy majd írjam oda a nevüket is és bekövetnek engem, akár twitteren is. Nagyon szimpatikusnak tűntek, de végül a boldogságot apa szakította meg avval, hogy lassan menjünk ki a csarnok elé, mert mindjárt oda ér. Szomorúan közöltem a hírt és végül kaptunk mindenkitől egy nagy ölelést. Elköszöntünk tőlük és kimentünk a csarnok elé.
 Apa még nem volt ott. Csak két percet kellet várni és már ott volt. Beültünk a kocsiba és én egyből elaludtam. Arra keltem, hogy megáll a kocsi. Nagy nehezen becammogtam a lakásba és egyből bedőltem az ágyba. Reggel arra keltem, hogy leestem az ágyról. Levettem a ruháimat és vissza feküdtem. Persze a korzett rajtam maradt. Végül délben keltem fel. Rendesen kifárasztott a koncert. Telefonomon gyorsan fölmentem instagrammára feltöltöttem a tegnap esti képeket és a fiúk nevét is oda írtam. Ugyan ezt twitteren is megcsináltam. 10 perc múlva amikor megnéztem, hogy mi újság van a közösségi oldalakon többen lájkolták, tették kedvencé a képeimet és hozzászólások is érkeztek. Niall a közös képünkhöz oda írta, hogy "A kemény csaj". Erre én válaszul egy mosolygós arcot küldtem neki. Harry a közös képünkhöz elég érdekes dolgot írt:
                      " Megtaláltad már a cetlit? :D".
Vissza írtam neki:
                     " Milyen cetlit? :D"
                     " Csak keres! ;)"
Kaptam válaszul. Végül átnéztem testvéremnek a táskáját és benne volt a cetli amire Harry gondolt. 'Olíviának!' Ez volt ráírva.

2 megjegyzés:

  1. Szia, bocsi hogy még csak most írok, - meg ide - de csak most jutottam el odaáig, hogy elolvassam a történeted! :D Nagyon tetszik, egyedi, és én személy szerint nagyon is átéltem ezeket.. én is rühellem mikor kopogtatják -.- De ha Harry tenné ezt, még jó is lenne :)
    na mindegy. Ma olvastam végig, és nagyon tetszik a történeted, gratulálok, ügyes vagy!
    Puszi: Bo S.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Bo S.!:)
      Semmi baj, hogy még csak most írsz és hogy ide, annak örülök, hogy volt időd írni nekem!:)) Örülök, hogy tetszik maga a történet, és hát igen, a kopogás az ami legjobban idegesít engem a korzettben, gondoltam miért ne írhatnám bele?!:D Köszönöm még egyszer és remélem továbbra is tetszeni fog a történet!:)
      Korzettes társad,
      Rose King

      Törlés