2013. május 12., vasárnap

4.rész

Olivia

Pár nappal később

 Kedd volt. Ezen a napon szoktam bejárni tornára Pestre. Nem késtem. Pontosan oda értem. Tornán sem volt semmi érdekes, mint az egész életemben. Mikor végeztem lementem az aluljáróba, hogy elérjem a vonatomat. Az aluljáróban kifogtam egy nagy tömeget. Csak lányokat láttam. Mindenkinek telefon volt a kezében és a tömeg közepén álló embereket fotózták. Amikor elmentem mellettük a tömegből valaki elüvöltötte magát.
 - Ott van Olivia! - angolul beszélt és még a hangja is ismerős volt. Bár nem foglalkoztam vele, csak mentem tovább. Biztos nem rám gondoltak, hisz nincsen angol ismerősöm.
 - Olivia! - üvöltött egy női hang ismét csak angolul. Az ő hangja is ismerős volt. Ismét nem néztem hátra csak mentem a vonatomhoz. Siettem mivel volt esélyem arra, hogy elérjem a 6 órásit és nem akartam, hogy azok a valakik leálljanak velem beszélgetni. Már majdnem futottam. Hallottam, hogy mögöttem csak üvöltöznek nekem. Elértem a mozgó lépcsőt és fel rohantam rajta. Nem érdekelt, hogy fellökök pár embert és, hogy beszólnak nekem, hogy mit képzelek magamról. A 6 órási vonat még bent állt de már fütyültek.
 - Olivia! - hallottam lentről egy újabb ismerős hangot bár nem tudtam ki az. Elkezdtem minden erőmből futni, hogy elérjem a vonatot. Az első ajtón gyorsan fölszálltam ami majdnem rám csukódott. A kergetőm is oda ért az ajtóhoz és próbálta kinyitni az ajtót, de már késő volt. A vonat elindult. Csodálkozva néztem a kergetőmre. Ő lenne az? De hát mit keress itt?

Perrie

 2 nap múlva elindult a repülő gépünk Magyarországra, mivel a csajoknak csak akkor volt jó. Mikor megérkeztünk a reptérre pár rajongó felismerte a fiúkat meg minket is és pár perc múlva már az egész világ tudta, hogy itt vagyunk mivel a rajongók tettek föl rólunk képeket a twittere. Szereztünk egy taxit és megkértük, hogy vigyen el minket a Nyugati-pályaudvara. Negyed óra alatt ott is voltunk. Mikor kiszálltunk a cuccainkkal lementünk az aluljáróba ahol a fiúkat lerohanták a lányok autogramokért és közös képekért. Egyszer csak minket is észre vettek és tőlünk is kértek autogramot és képeket is. Körülbelül már 20 perce csak autogramot osztogatunk amikor Niall elüvöltötte magát.
 - Ott van Olivia! - Harry egyből felkapta a fejét, eldobta a tollat és a papírt és elkezdte áttörni a tömeget.
 - Olivia! -üvöltöttem én is mivel azt hittem, hogy Niallt nem hallotta meg. Olivia erre elkezdett sietni. Zayn segített áttörni a tömegen. Nagy nehezen átjutottunk és elkezdtünk futni Olivia után. Olivia csak gyalogolt, de ahhoz képest nagyon gyorsan ment. Futva alig értük utol. Hirtelen jobbra kanyarodott és mire mi is oda értünk Olivia már a mozgó lépcső tetején volt.
 - Olivia! - üvöltötte el magát Harry. Olivia elkezdett futni, mi meg megpróbáltunk föl jutni a tömegen keresztül Oliviához. Mire fölértünk azt láttuk, hogy Oliviára majdnem rácsukódik a vonat ajtaja. Harry mire oda ért már nem bírta kinyitni az ajtót mivel a vonat elindult. Mi a mozgó lépcső tetején néztük ahogy Harry az üres sín előtt áll. Végül Louis ment oda hozzá, hogy vissza hozza a csalódott Harryt.

Harry

 Perrie és Zayn eltűnt fönt az emeleten én meg folytattam a vacsorámat a többiekkel.  Szépen lassan mindenki befejezte a vacsorát és mindenki elszivárgott az emeletre. Az üres tányérom fölött ültem és néztem ki a fejemből. Vajon Olivia miért nem szólt bele a telefonba? Vissza hívhatnám, de egyáltalán fölvenné a telefont? Megfogtam a tányéromat és betettem a mosogatóba. Vissza mentem az asztalhoz és a telefonomat megragadtam. A hívás listán megkerestem a számot és mikor már csak a hívás gombot kellet volna megnyomnom egy Perrie és egy Zayn jelent meg.
 - Két nap múlva indulunk Magyarországba! - jelentette ki Perrie. Kiejtettem a telefont a kezemből a szám megtátva maradt. Perriék csodálkozva néztek rám.
 - Hogy mi? - kérdeztem.
 - Két nap múlva láthatod Oliviát! - mondta Zayn.
 - Várj, de ti miért is jöttök? - kérdeztem.
 - Majd holnap reggel elmondjuk a többieknek is és akkor megtudod. Jó éjt! - köszönt el Perrie és magával ráncigálta Zaynt.
 Felvettem a telefonomat és én is fölmentem a szobámba. Gyorsan lefürödtem és lefeküdtem. Ismét csak Olivián jár az eszem. Lehet, hogy fel kellene őt hívni. Nem inkább mégsem, mert két nap múlva élőben fogom látni és hallani. És persze ilyen későn már nem hívhatom föl. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.
 Másnap reggelinél Zayn és Perrie a többieknek is elmondta, hogy megyünk Magyarországra és most azt is elmondták, hogy miért.
 - Harry miatt! - mondta Zayn.
 - Nem teljesen, de ez a fő ok. - magyarázta Perrie - Mert az ürügy igazából az, hogy segíteni fogunk a Magyarországon élő gerinc ferdült gyerekeknek és azoknak is akik a korzettet vagy ahogy Olivia fogalmazta műanyagot készítenek!
 - Hát oké! - mondta Liam - Magyarországon még úgy sem voltunk, biztos örülni fognak a rajongók.
 - Jó lesz így Harry? - kérdezte Louis.
 - Tökéletes! - válaszoltam nekik.
 Ma már lehetett velem próbálni és ezt nem csak én vettem észre hanem a fiúk is. Este is boldogan feküdtem le, de mikor azon gondolkodtam, hogy mit fogok Oliviának mondani amikor találkozzunk, akkor egyből elszállt a jó kedvem. Ideges lettem és izgultam. Másnap reggel a srácok is észre vették, hogy valami nincs rendben.
 - Mi van Harry? - kérdezte Niall.
 - Áh semmi. - vágtam rá.
 - Látszik rajtad, hogy van valami! - mondta Liam.
 - Srácok hagyjatok létszi.
 - Oké! - mondták kórusban.
 Ma szerencse, hogy nem volt próbánk, mert ma végképp nem lehetett volna velem bármit kezdeni. Egész nap a szobámban ültem és gondolkodtam, közben még pakoltam is az útra. Olivia járt a fejemben mint mindig. Mit mondhatnék neki? Hisz annyi hír terjeng rólam, hogy most vele járók meg most vele és vele láttak csókolózni és ott vannak még a rajongók. Mi van ha tényleg össze jövünk és őt elkezdik fenyegetni akár mivel. De előtte még meg kell őt győzzem, hogy szeretem, de tényleg. Semelyik lány iránt még nem éreztem ilyet. Nem tudom elmagyarázni, de még összehasonlítani sem tudom bármivel. Estére bepakoltam és lementem egy szendvicsért, hogy valamit azért egyek ma. Mindenki engem nézett, de én nem foglalkoztam velük csak gyorsan össze dobtam a szenyámat és már rohantam is föl az emeletre. Megettem és utána készülődtem a fürdőbe. Egyszer csak egy Liam jelent meg.
 - Hogy vagy Hazza? - kérdezte. Biztos a többiek küldték őt.
 - Jól, de ha nem zavar akkor most én lefürödnék és lefeküdnék a holnap miatt.
 - Oké, de szólj ha bármi van.
 - Oké, majd szólok.
 - Kösz! - és becsukta maga mögött az ajtót.
 Bementem a fürdőmbe gyorsan lekaptam magamról a ruhákat és bementem a zuhanyzóba. Gyorsan letusoltam, utána megtörültem magamat. Felvettem a pizsimet és ezek után gyorsan fogat mostam. Kijöttem a fürdőből és lefeküdtem aludni. Egyből elnyomott az álom és másnap reggel a fiúk ébresztettek. Az ágyamban ugráltak és közben énekeltek, hogy ébresztő itt az ideje felkelni. Valami ilyesmi volt a lényege a szövegének. Végül kimásztam az ágyból és lementem reggelizni. Nagyon éhes voltam! Lehet, hogy tegnap többet kellet volna ennem mint két darab szendvics.Reggeli közben mindenki csendben ült és evett. Szinte egyszerre fejeztük be és mindenki fölment még össze szedni magát. Én voltam kész elsőnek. Utánam jött Niall, Liam, Louis, a Little Mixből a maradék lány is megérkezett és a legvégén Perrie és Zayn. Mit csinálhattak ennyi ideig? Nem nagyon foglalkoztam vele csak mentem ki a kis buszhoz, hogy végre elindulhassunk. Egyszer csak oda értünk a reptérre. "Na végre!" - gondoltam magamban. Nagy nehezen a gépre is felszálltunk és elfoglaltuk a helyünket. 5 perc múlva a gép is felszállt. Egész úton nem szóltam senkihez sem. Csak Olivián jár az eszem, mint mindig. Mikor megérkeztünk és leszálltunk a gépről pár rajongó felismert minket és pár perc múlva már a neten is fent volt, hogy 'A One Direction végre eljött Magyarországra!'. Szereztünk egy taxit és Perrie elmondta az úti célunkat. Mikor megérkeztünk lementünk egy aluljáróba, de ott lerohantak minket a lányok autogramokért és képekért. Már vagy 20 perce pózoltam és írogattam amikor Niall elüvöltötte magát.
 - Ott van Olivia! - egyből felkaptam a fejemet és eldobtam minden a kezemből.
 - Olivia! - üvöltött Perrie, mert Olivia nem emelte föl a fejét Niallnek a kijelentésén. Most se nézett föl csak elkezdett sietni. A tömeget sikeresen áttörtem és elkezdtem Olivia után futni. Mögöttem jött nem sokkal lemaradva Perrie és Zayn. Olivia csak gyalogolt, de alig tudtuk utol érni olyan gyorsan ment. Egyszer csak hirtelen jobbra kanyarodott és mikor mi is oda értünk egy mozgó lépcsővel találtuk szembe magunkat és Olivia pedig a legtetején volt.
 - Olivia! - én is utána üvöltöttem, de ő erre csak elkezdett futni. Én is fölértem és futottam utána. Amikor majdnem elértem ő gyorsan fölszállt egy vonatra aminek az ajtaja majdnem rácsúkodott. Én pont nem értem el. Próbáltam kinyitni az ajtót, de nem sikerült. A vonat elindult előttem. Olivia csak csodálkozva nézet engem, én meg őt néztem. Mikor a vonat elment nem tudtam meg moccanni. Egyszer csak Louis jött értem és vissza vitt a többiekhez. Csalódott voltam. Miért menekült Olivia előlünk?
 - Harry gyere már, mert most megyünk Oliviához! - siettetett Perrie.

2 megjegyzés:

  1. Aztaa*-* Szerelmes lettem ebbe a történetbe, nagyon jól írsz! Már várom a következő részt!<3

    VálaszTörlés