2013. május 30., csütörtök

7.rész

 Busz megállóba megérkezve mindenkinek feltűnt, hogy boldog vagyok.
 - Mi ez a nagy mosoly reggel 7-kor? - kérdezte az egyik lány.
 - Csak jól indult a reggelem, ennyi!
 - Tök jó a pólód, új? - kérdezte egy másik lány.
 - Köszi, hát igen. Tegnap kaptam az egyik barátnőmtől.
 - A gatyádat is? - kérdezte még mindig az a lány.
 - Igen! Miért?
 - Csak úgy, mert az is nagyon jól néz ki!
 - Köszi! - köszöntem meg.
 Többet nem is beszéltünk, mert megérkezett a busz. Gyorsan fölszálltunk a buszra ahol az a kevés ember is megbámult. Idegesített, de gondolom csak a ruhám miatt. Látszott a ruha stílusán, hogy valami pörgősebb városba tervezték, mint például London, vagy éppen Los Angeles.
 Leültem a megszokott helyemre ahol csak egy szék van. Gyorsan megérkeztünk a sulihoz mivel csak három megállót kell utazni. Elsőnek leszálltam és egyből a suli felé vettem az irányt. Bementem abba a terembe ahol az első órával kezdünk és ott leültem a helyemre. Szépen lassan a többiek is megérkeztek és végül a tanár is betette a lábát az első órára. Elkezdődött a suli.

 Pár órával később

 "Már csak egy perc!" - mondogattam magamban. A tanár felírta a házit és mikor végzett vele addigra már ki is csöngettek. Aprillel és Adrival elsőként hagytuk el a termet és szinte az elsők között hagytuk el az iskolát is. Adrival Apriltől elköszöntünk és a buszmegálló felé vettük az irányt. Szépen lassan mindenki kijött a suliból és a saját dolgára ment. Csendben ültünk Adrival mikor dudálásra lettünk figyelmesek. Hátra néztünk a hang felé. Egy nagy fekete autó állt ott. Sötétített ablaka volt így nem láttunk be az ablakán. Vissza fordultunk és tovább vártunk a buszra. Volt egy rossz előérzetem evvel a kocsival kapcsolatban. Szinte mindenki avval a kocsival törődött.
 - Nézd milyen jó a felnije! - mondta az egyik kis srác mögöttünk.
 - Ne a felnit nézd te hülye! - csapta nyakon a másik - Te ezzel ilyen szuper sztárok szoktak járni. Kinek van itt ilyen kocsija ezen a vidéken?
 Többet nem hallottam a beszélgetésből mivel elgondolkoztam. Igaza lehet ennek az akárkinek! Ki járna itt ilyen kocsival. És ekkor összeállt a kép. Harry megígérte nekem, hogy jön értem. Vett itt egy kocsit, mert ilyet tudtom szerint nem lehet kölcsönözni.
 A kocsi felé néztem ismét. És egyszer csak elkezdett csörögni a telefonom. Ismeretlen szám volt, de tudtam ki az. Felvettem.
 - Szia! - szóltam bele angolul és a barátnőm nagyot nézet.
 - Szia Olivia! Itt vagyok a suli előtt, jöttem érted.
 - Csak nem te vagy azzal a nagy fekete kocsival?
 - Honnan tudtad? - kérdezte, de már elnevette magát a végére - Na gyere! - és letette a telefont.
 - Azt hiszem értem jöttek - néztem a barátnőmre -, majd holnap találkozunk. Szia! - és gyorsan elmenekültem, hogy ne legyen ideje kérdezősködni. A kocsi felé vettem az irányt. Sokan még mindig a kocsit figyelték és amikor észre vették, hogy felé tartok még többen oda néztek. Próbáltam úgy tenni mintha nem is vettem volna észre bár többé kevésbé sikerrel. Megálltam a kocsi mellet és mielőtt kinyitottam volna vettem egy nagy levegőt, a kezemet pedig a kilincsre helyeztem. Kinyitottam és mikor beszálltam volna meg szólított egy srác a suliból.
 - Szép járgány! - vissza hajtottam az ajtaját és a személyre néztem. A suli egyik menő gyereke volt.
 - Kösz! - válaszoltam neki és ismét kinyitottam az ajtót, hogy beszálljak. Harry mosolygott és rajta egy pilóta szemüveg volt. Beszálltam mellé és köszöntem neki.
 - Szia hát te hol szerezted ezt a feltűnő darabot?
 - Szia hát vettem egyet, mert úgy gondolom mostantól sokat fogunk Magyarországra járni!
 - Ja értem. Amúgy emlékszel mit mondtam reggel neked?
 - Igen! Bocsánatot kértél, mert felkeltettél. - válaszolta.
 - Nem erre gondoltam, hanem arra, hogy mondtam neked, hogy nem kell értem jönni.
 - Én ilyenre nem emlékszem! - tagadta, bár látni lehetett rajta, hogy csak viccelődik.
 - Haha! Vicces vagy! Szóval máskor ha itt vagy én buszozni fogok és nem érdekel, ha dudálni fogsz órákig, vagy csörögni fog a mobilom! - nem válaszolt erre én meg a telefonomban elmentettem a számát és egy képet is betettem mellé. Megérkeztünk és amikor ki akartam nyitni az ajtót, akkor bezárta belülről a kocsit. Kérdőn néztem rá.
 - A puszit nem felejtettem el amit reggel kaptam! - az arcom vörös lett és a hajam mögé bújtam, hogy ne lássa. Csend volt, gondolom a válaszomra várt, vagy még egy puszira.
 - Kinyitod még ma az ajtót, vagy itt tanuljak holnapra?
 - Ne tereld a témát! Amíg nem kapok még egy puszit innen nincs ki út!
 - Szerintem csak álmodtál, én nem adtam neked puszit! Amúgy anya egyszer csak haza fog érni és valahogyan kifog innen juttatni.
 - Nem álmodtam és szemtanúm is volt! Louis is látta azt a puszit! - kikerekedett a szemem és az arcom még pirosabb lett. Nem tehettem mást, ki vettem a matek füzetemet és a könyvemet, meg egy ceruzát a tolltartómból és elkezdtem írni a házimat. Harry nem szólt semmit, de pár perc múlva kinyitotta az ajtót én meg, mint a puskagolyó szálltam ki a kocsiból. Befelé Harry követett én meg már szedtem is ki a kulcsot, hogy kinyissam az ajtót. Harry mögöttem csak kuncogott én meg nem tudtam mire véljem a dolgot ezért megfordultam és megkérdeztem tőle.
 - Min nevetsz?
 - Puszit az arcomra és megmondom! - válaszolta. Nagyon kitartó, de én is az vagyok.
 - Már nem érdekel! - és fordultam is vissza a ház felé. Az ajtóhoz érve már Niall nyitotta nekem az ajtót belülről, én meg lefagyva megálltam a bejárat előtt. Harry belökőt hátulról és maga után becsukta az ajtót.
 - Honnan van kulcsotok? - kérdeztem és csak ekkor esett le, hogy a kedves vendégeinket bezártam a házunkba.
 - Találtunk arról a szekrényről! - válaszolta a közben megérkező Perrie - Pakolj le és gyere ebédelni! - mondta és vissza ment a konyhába.
 Szó szerint leejtettem a táskámat és leszedtem magamról a magassarkú cipőmet és minden cuccot ott hagyva a földön beindultam a konyhába. Rémült arccal érkeztem meg, de amikor megláttam mit csináltak rögtön mosolyra kerekedett a szám. Szépen meg volt terítve és valami istenien jól kinéző finomság volt az asztalon. Körbe néztem és a konyhában is rend volt.
 - Jó a ruhád! - dicsérte meg Jesy. Válaszul csak mosolyogtam rá. Mindenki engem nézet én meg őket bámultam kérdő tekintettel. Pár másodperc után Perrie megunta és megtörte a csendet.
 - Nem szereted a húst? - kérdezte félve.
 - De csak azt hittem, hogy valami tésztát kell főzzek magamnak!
 - A tészta már elfogyót! - mondta Niall - De nyugi vettünk, hogy ne legyen üres a szekrény. - mondta én meg újra nyugodt lettem. Leültem az asztalhoz és megfogtam a villát meg a kést. Levágtam egy falat húsit és mikor a szám felé közelítettem észre vettem, hogy mindenki engem bámul. Mintha nem láttak még embert ebédelni, pedig ott van Niall aki sokat eszik egy átlag emberhez képest. Letettem a villámat és magyarázni kezdtem a kérdő arcoknak.
 - Ha ennyire bámultok nem tudok enni! - magyaráztam nekik. Mindenki hátat fordított nekem én pedig halkan fölvettem a villámat és gyorsan bekaptam azt az egy szem falatot. Isteni volt az a húsi! Cordon blue? Imádom! Az egyik kedvenc ételem!  Sajnos nem tudtam sokáig élvezni az ízeket, mert mindenki vissza fordult felém és elkezdett kérdezősködni.
 - Hogy ízlik? - kérdezte Perrie.
 - Jó lett? - kérdezte aggódva Jade.
 - Ugye rendesen átsült a hús? - kíváncsiskodott Louis.
 - Ha nem bírod megenni megehetem a maradékot? - kérdezte Niall és erre a kérdésre feleltem is.
 - Hidd el meg tudom enni, úgy, hogy ne pályáz a húsomra!
 - Ezek szerint ízlik? - kérdezte Liam.
 - Igen nagyon finom! És köszönöm! - mosolyogtam rájuk majd egy kis krumpli pürét akartam bekapni, de Niall megakadályozott benne.
 - Verseny? - tette föl a kérdést én pedig kérdőn néztem rá. Szóval az előző kijelentésem úgy értelmezte, mintha kihívnám versenyre? Látszik, hogy szőke a srác, bár azért még mindig szeretem.
 - Niall ebédelni szeretnék, nem pedig meghízni!
 - Szóval félsz, hogy veszítesz? - sunyi a srác.
 - Nem, de nekem figyelni kell a kilókra!
 - Jaj ugyan már majd holnap elmegyünk futni, ha annyira zavar. - mondta.
 - Niall - szólt Perrie - tudod, hogy Oliviának mi van a hátával. - aggódott Perrie.
 - Nyugi ebben bármit csinálhatok! - nyugtattam meg Perriet és közben megkopogtattam a hasamat - Szóval Niall hol van a te adagod?
 - Liam, hozd ide a másik szeletett! - parancsolt Niall Liamra. Liam oda ment a konyha pulthoz és hozta a hús szeletett Niallnek egy kis krumpli pürével - Aki többet eszik az nyer, de mi legyen a jutalom?
 - Hm - gondolkodtam - aki nyer az a vesztestől kap egy hát masszázst! Oké?
 - Oké! Hát akkor jó étvágyat! - mondta és bekapta az első falatott.
 - Jó étvágyat! - és én is enni kezdtem.
 Szépen lassan kezdtem el enni, Niall pedig tömte magába az ételt. Hamarabb megette, mint én és amikor lenyelte az utolsó falatot így szólt.
 - Ennyire tele etted magadat két falat hússal?
 - Nyerni fogok hidd el! - és vágtam le egy nagyobb szeletett a húsból.
Liam hozta Niallnek a következő tányér míg én szépen ettem. Hamarosan én is befejeztem és kértem a következő adagot. Mindenki meglepődve nézett rám én pedig csak szépen ettem. Mikor a fél húst már megettem kezdtem érezni, hogy a "pici poci" kezd tele lenni, de nem adtam fel és ettem tovább. Niall kért még egy fél húst és egy kis krumpli pürét. Mikor ő végzet avval én végeztem a második tányérral. Kértem egy három-negyed adag húst. Meg is érkezett. Mindenki csak engem bámult. Niall csak elkezdett röhögni, de a röhögés nem tartott sokáig, mert oda büfögött. Elkezdtem enni a húst és azt hittem mindjárt oda hányok, de ekkor támadt egy ötletem. Felálltam és pólóm alá nyúltam. Niall azt hitte, hogy föladom és elkezdet ismét nevetni, Harry csak engem bámult csillogó szemekkel. Kikapcsoltam a korzettet és levettem magamról, majd a földre helyeztem. Nagy sóhajt eresztettem ki a számból és vissza ültem a helyemre. Mindenki kerek szemmel nézett rám és Niall meg elkezdett üvöltözni.
 - Te csaló vagy! - mutatott rám.
  - Nem, mert eddig én hátrányba voltam, mert ez - mutattam a korzettre - szétnyomta eddig a gyomromat, de neked nem volt semmi ami vissza tartott volna az evésben! - a mondat végét ismét hozzá láttam az evéshez.
 Megettem a maradék húst és egy kis krumpli püré maradt, de már így is legyőztem Niallt szóval nem érdekelt.
 - És nyertem! - nyeltem le az utolsó falatott - Majd ha már megemésztettem az ebédet akkor jöhet a masszázs. - mondtam neki és a végén ki is nyújtottam a nyelvemet - Köszönöm a finom ebédet! - mondtam és egy böfögéssel is jeleztem, hogy isteni volt a kaja. Felálltam az asztaltól és Niallön kívül mindenki tapsolni kezdett. Én csak mosolyogtam majd a korzettemet felkapva a nappali felé vettem az irányt és leültem a tv elé. Bekapcsoltam azt majd valami sorozatot kezdtem elnézni. Szépen lassan a többiek is beszállingóztak.

2 megjegyzés:

  1. jujj:$ nagyon jó lett:D siess a kövivel!<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi megprobálok, de te is hozhatnád az új részt!!!;)

      Törlés