2013. szeptember 8., vasárnap

25.rész

 Sziasztok!:) Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam a részt, de szerintem csak hétvégente tudok majd frisset hozni. NAGYON KÖSZÖNÖM a kommenteket és ahogy ígértem ez most hosszabb lett!:))
Rose X

Olívia szemszöge

 Eljött a nap. Az a bizonyos nap. Kikelve az ágyból az ablakon kezdtem el kinézni, még szerencsére nem érkeztek meg. A nap sütött és néhol egy két felhő volt az égen, egy madárka szállott a szilva fánkra, majd mikor észre vette a szomszéd macskáját, gyorsan tovább szállt. A tavasz első napjait éljük meg. Tegnap előtt volt a testvérem születésnapja amit, majd jövő héten ünneplünk meg a nagy családdal. Jön majd a mama, papa, másik mama, unoka testvéreim, tesóm kereszt szülei és az enyéim is. Apa is meglátogat minket, hiszen mégis a lány a születésnapja lesz. Szeret minket és próbál velünk minél több időt tölteni amennyit a távolság és a munkája engedi.
 Lefelé tartottam a konyhába ahol a reggelink már elkészült. Anya elém helyezte a meleg szendvicset, amit jó ízűen elfogyasztottam. Kéz mosás után anya a kezembe nyomta a paplanokat és a takarókat, hogy ágyazzak meg a fiúknak, mivel az én szobámba fognak aludni, de jó lesz nekem. Fent meg csináltam a fiúk alvó helyét, majd a fürdőbe mentem elkészülni. Minden percben azon tanakodtam vajon, hogy fog történni az egész találka és milyen lesz amíg itt lesznek. Több féle képen eljátszottam a gondolattal, de mindig próbáltam elfelejteni a témát, sose sikerült.
 A fürdő szobai teendőimmel sokára végeztem, de a srácok még mindig sehol. Idegességemet úgy próbáltam csillapítani, hogy zenét hallgattam, de a telefonomon egy idő után One Direction számok kezdtek lejátszódni. Egyből kikapcsoltam és idegesen lerohantam a konyhába enni. Anya épp kész volt az ebéddel, ezért gyorsan megterítettem magunknak és már ebédelhettünk is.
 - A fiúk mikor jönnek? - kérdezte meg anya ebéd közben, persze egyből izzadni kezdett a kezem idegességemben, de próbáltam visszafogni magamat.
 - Csak annyit mondtak, hogy ma érkeznek. -mondtam el az információimat.
 - Mikor beszéltettek utoljára? - faggatott tovább.
 - Két napja. - próbáltam az evésre koncentrálni.
 - Értem.
 Innentől kezdve csendesen telt az evés, már mint a kinti világban, de az agyam újra zakatolni kezdett a témán. 'Vajon, hogy lesz a "nagy találkozás"? Mi fog történni? Mindent hozzá vágok a fejéhez, vagy úgy teszünk, mintha mi sem történt volna? Elkezdek majd sírni, vagy elrohanok onnan ahol ő van? Talán megütöm, vagy teljesen lefagyva fogok előtte állni és várni fogok a csodára?' - merültek föl bennem újra a kérdések és csak egyre több és több született meg a fejemben. Idegesen dobtam el az evőeszközt a kezemből vissza a tányéra.
 - Köszönöm szépen nem kérek többet, finom volt. - álltam föl, a sablonos szöveget közben elhadarva és kiviharoztam a konyhából. Előkerestem egy vastagabb pulcsit, a korzettemért még gyorsan fölszaladtam és arra fölvéve a pulcsit az előtérbe mentem.
 - Elmentem sétálni. - vettem föl a cipőmet.
 - Mikor jössz és kivel mész? - anya kérdezett vissza a konyhából.
 - Fél óra és egyedül. - válaszoltam és már mentem is ki az ajtón.
 Futni kezdtem, nem akartam vele találkozni. A sétáló utcában már lassítottam a tempómon és gyaloglásba kezdtem. Egy mező felé mentem, nem oda ahol vele voltam, hanem annak a túloldalára, ahova többen is szoktak menni.
 Mikor kiértem az egyik kisebb buckánál megálltam és nézni kezdtem a világoskék eget, ami már majdnem fehér volt. Szememmel hunyorítottam az erős fény miatt, néha-néha pár másodpercre is lecsuktam. Jó érzés volt itt lenni, egyedül a semmi közepén, elhagyva a várost kisebb-nagyobb gondjait, szeretek itt lenni. Most a problémák ott maradtak mögöttem nem volt senki aki megzavarhatott volna. Egyedül voltam ez kellet nekem. Elkezdtem gondolkodni a múltamon, hogy akkor milyen is voltam, milyen hibákat követtem el a cselekedeteimmel és mik azok a dolgok amiket jól csináltam. Egyes dolgokban az okokat kerestem, hogy miért történt velem meg az adott dolog például Harry. Miért jött az életembe? Miért kellet ez tenni-e? Miért rontotta el az életemet? Ha nem találkozok vele most boldog lennék és élném a minden napjaimat a szokásos gondjaimmal, bajaimmal. Most nem izgulnék a találkozást miatt, hanem otthon lennék és talán tanulnék, vagy inkább a blogokat olvasnám és arról abrándoznék, hogy bárcsak találkozhatnák velük egyszer az életben.  Próbáltam elterelni a gondolataimat vissza a mezőre. Egyszer szívesen leülnék ide és lerajzolnám ezt a tájat. A fények, a formák olyan egyediek, mint egy emberé, ahogy a szél megfújja a búzát, olyan mintha Harry hajába kapna bele. Ne ne ne ne! Mit csinálok? Csak rá tudok gondolni, el kel felejtenem, így nem mehet tovább az életem! El kel engednem!
 Negyed óra álldogálás után vissza felé indultam. Pár perc alatt ismét az utcánkban találtam magamat. A nagy fekete kocsi még mindig ott pihent a kertünkben és anya kicsi kocsija hozzá képest egy porszem volt. A házba visszaérve csend fogadott, szóval még nincsenek itt. Elüvöltöttem magamat, hogy haza érkeztem, amire csak egy 'jó' választ kaptam. Felmentem a szobámba és a tanulásnak neki állva próbáltam elterelni a gondolataimat. Az ablakom egy résnyire nyitva volt, így hallottam a házunk előtt eljövő autókat, gyalogosokat. Pár óra múlva egy kocsi állt meg, valószínűleg a házunk előtt. Gyorsan felpattantam az asztalomra - mivel tetőtéri ablakom van - és kinéztem rajta. Egy taxi állt a házunk előtt. Ijedtemben gyorsan leszálltam róla. Tenyerem izzadni kezdett, a szívem hevesen kezdett verni, szinte már a torkomban, kapkodtam a levegőt, a kezeim lábaim remegni kezdtek ahogyan meghallottam a nevetésüket. Legszívesebben megint elrohantam volna, de nem lehet, egyszer túl kel esni mindenen. Idegesen föl-alá mászkáltam a szobámban és a légzésemet próbáltam visszaállítani a normálisra, de amikor hallottam, hogy kopognak ismét zihálni kezdtem és a földre is összeestem. A hideg parketta valamennyire megnyugtatott, de mikor a srácok hangját meghallottam ijedtemben felpattantam a földről és megint mászkálni kezdtem ide-oda a szobámban. Hallottam, hogy lent kiejti valamelyikőjük a nevemet és idegesen a korzettemet gyorsan levettem, mert nagyon szorítani kezdett és véletlenül levágtam a földhöz. Idegesen a hajamba túrtam a zaj keltés miatt. Meghallottam a lépcső fordulóban lévő parketta reccsenését és akkor tudtam, hogy itt a pillanat amit azóta nem vártam. Már milliószor lejátszottam a fejemben, de sosem tudtam elképzelni igazán, a pillanatot amit sosem akartam, hogy elérkezzen, de most eljött. Az ajtómon kopogni kezdtek, de nem bírtam megszólalni helyette inkább úgy csináltam mintha épp valamin dolgoznék. Benyitottak. Hirtelen feléjük fordultam.
 - Olívia! - ölelt meg...

12 megjegyzés:

  1. Gonosz vagy, ezt már sosem fogod lemosni magadról!:3 K*rva jó rész lett, imádtam és már nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon várom a következőt!!♥ April xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves April!:)
      Köszönöm kedves szavaidat és remélem azért egyszer sikerülni fog lemosni a gonosz kifejezést!;D Annyira örülök, hogy ENNYIRE várod az új részt!:) Remélem hétvégére sikerülni fog!:)
      Rose X

      Törlés
  2. A legjobb résznél hagyod abba, gonosz vagy, de imádtam ezt a részt és kérlek siess a kövivel mert már nagyon várom :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:D
      Jaj hát tudom!:DD Muszáj volt itt abbahagyni!;D De ígérem siettek a következő résszel!:)) És köszönöm a szép szavaidat!:DDD Imádlak titeket!<3<3<3
      Rose X

      Törlés
  3. Kövittttttt!!!! Életemben nem olvstam még ilyen jó blogot. Grat bazi jól írsz! Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia4:D
      Úristen tényleg?:D Atya világ ez olyan jó olvasni!:D Tényleg így gondolod??:DD Úristen tökre feldobtad az estémet!:DDD Köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm!!!!<3<3<3<3<3<3<3 A következő rész pedig hétvégén fog érkezni ha minden igaz!:))
      Rose X

      Törlés
    2. Persze hogy igy gondolom! Minden nap megnézem hog van-e új rész! <3 Imádom ezt a blogot! <3 :) xx

      Törlés
    3. Úristen!:DD Tényleg KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM!<3<3<3<3<3 Fúúú tényleg köszönöm ez olyan áááá!:DD<3 Istenem nem is tudok mit írni!:D Köszönöm még egyszer!:DD<3<3<3

      Törlés
  4. Nagyszerű blog! várom az újat siess vele!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:D
      Ááá köszönöm szépen!:)) Az új résszel pedig sietni fogok ahogy tudok!;)
      Rose X

      Törlés
  5. nagyon ügyes vagy kár, hogy itt abbamaradt... :'( várjuk a folytatást úgyhogy siess!! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:D
      Köszönöm szépen!:DDD<3<3<3 Hát hétvégén jön a folytatás!;D
      Rose X

      Törlés