2013. november 10., vasárnap

31.rész

Hello, szia, pisztácia!:'D Képzeljétek, van egy jó hírem!:D Mivel gerinc ferdülésem van és korzettet is hordók - mily meglepő - a tesi órák alól fel vagyok mentve és a tesi tanárom azt mondta, hogy a felmentetteknek föl kell menniük a könyvtárba. Na de a könyvtárba szinte semmit nem lehet csinálni, de én rájöttem, hogy tudom írni a blogoknak az új részét - kész csoda erre egy hét kellet nekem, hogy kipattanjon minden a fejemből - szóval hétvégente tuti, hogy lesznek részek és ha már előbb megleszek az egyikkel akkor aznap kiteszem, szóval most imádom a tesi tanáromat!:DD Hát csak ennyi lenne a hír, de itt az új rész!:D Most egy kicsikét megismerhetitek Olívia barátait akikről eddig csak egy-két szót említettem. Jó olvasást!
Rose X

 Valamiért a hét eleje nagyon lassan indult el, míg a hét közepétől száguldani kezdett. Péntek van. A csengő felszabadító hangja szólalt meg a kis hangszóróból ami az ajtó fölött helyezkedik el. A padtársammal összenézve mosolyogtunk egymásra, hisz már hétfő óta várjuk ezt a napot. Gyorsan összepakoltuk a felszerelésünket az iskolatáskánkba és mikor mind a ketten indulásra készen álltunk, elköszönve a tanártól kisétáltunk a teremből, majd pár szinttel lejjebb az iskolából. Hatodik óra után már csak pár velem egy évfolyamon járó iskolatársam szabadult ki az iskola falai közül, bár voltak olyan diákok is akik csak azért vártak egy órát, hogy a barátaikat láthassák, de olyanok is voltak akik már iskolatáska nélkül csücsültek az iskola előtt, vagy a buszmegállóban. Általában ilyenkor én is ott várom a buszomat, de most kivételes alkalomból a legjobb barátnőimmel gyaloglók hazafelé, mert az egyikőjüknél pizsi party lesz. Mielőtt még oda mentünk volna előbb hozzám ugrottunk be, mivel nem voltam hajlandó egész nap cipelni a másnapi cuccomat. Mikor végre megérkeztünk hozzájuk először megebédeltünk, majd a barátnőm szobájába felbaktatva a szokásos 'sötétesdit' kezdtük el játszani. Isten igazából a szem bekötős a játék eredeti neve, de ők inkább átnevezték erre, nem tudom miért, de ha nekik így jó! Persze egyértelműen én nekem volt legtöbbször bekötve a szemem mivel én nem tudok halkan levegőt venni és ezek a kis szobában mindig megtalálnak, de én órákig kereshettem őket az amúgy tényleg kicsi szobában, bár egyszer kirohantak a szobából én meg a szobában köröztem 10 percig és közben a levegőhöz beszéltem, hogy "nem hiszen el hol lehetek?" meg "héj a lyukba nem ér bújni!", mivel a barátnőm a falba fúrt lukban alszik, de ez most nem
teljesen lényeg. Mikor már én meguntam a játékot - hiszen minden második körben én voltam az akinek a szemfedőjére került a kendő - a wii elé települtünk és táncolni kezdtünk, majd Mario kart került be a gépbe. Ezek után még teniszezni is kezdtünk és mikor a barátnőm apukája hazaért és benyitott hozzánk megemlítette a 'kellemes' illatunkat.
 - Fú de behagymásítottatok! - kezdte rázni a kezét az orra előtt.
 Ezen csak nevetni kezdtünk és gyorsan a szobában lévő két ablakot kinyitottuk, majd tovább folytatunk bowlinggal a kis versenyzést. A játék közben eszembe jutott, hogy Harryékkel milyen jól elvoltunk azon a napon, de én főleg Harryvel, feltörtek belőlem az emlékek sorozata, Harry illata, érintése, tekintette és ezek után a gurításaim csak romlottak addig amíg én kerültem az utolsó helyre és a játéknak nem lett vége. De amikor annak vége lett a tudatomig eljutott, hogy holnap fognak érkezni hozzánk és én holnap tényleg találkozni fogok vele, látni fogom őt és egy pár napig egy fedél alatt leszek vele összezárva. Nem dicsekedésből, de nagy házunk van, bár ha ők nálunk vannak hirtelen kicsi lesz és nincs hova bújni a problémák elől, a mezőn pedig nem tölthettem le az egész életemet.
 A lányok észre vették, hogy valami nincs rendben velem és erre rá is kérdeztek, de én csak a fáradtságra kentem mindent ami egy kicsit igaz is volt. 8 órakor leültünk vacsorázni ami biztos finom lehetett csak én egy falatot se kívántam belőle, elment szinte mindentől a kedvem.
 A vacsi után én kezdtem meg a fürdést és a hideg zuhany valamennyire eltüntette a másnapi gondjaimat, így valamennyire újra a mának éltem és nem a holnapom rágódtam. Amikor mindenki végzett a fürdő szobai teendőivel ismét bezártuk magunkat a szobába és sötétesdit kezdtünk újra játszani. Hajnali kettőkor meguntuk a kis szobát, ezért a kertbe mentünk ki ahol a legőrültebb játékokkal játszottunk. Szépen lassan - hajnali 5 körül - álmosan, de annál hangosabban botorkáltunk fel a lépcsőn és ahogy betakaróztunk már mindenkit elnyomott a mély álom.

 Másnap reggel a telefonom csörgésére ébredtünk. Anya hívott.
 - Szia! - szóltam bele a rekedt álmos hangomon és egy ásítást is elengedtem a mondat végén.
 - Szia! Még csak most keltél, én már itt vagyok a ház előtt! - ahogy ez ki mondta, kipattantak az összeragadt szemeim és egy órást keresve a szobába kíváncsiskodtam a pontos idő után. Fél tizenkettő?
 - Úr isten! Már ennyi az idő?! - szemeim majdnem kiestek a padlóra annyira kinyitottam őket a csodálkozástól. - Mindjárt összeszedem magamat és lemegyek! - bújtam ki a meleg takaró alól és letettem a telefont. - Lányok anya már itt van értem!
 - Persze! - fordult a másik oldalára Adri.
 - Ha nem hiszed nézz ki az ablakon! - húztam fel a rolót és a hirtelen erős fény forrása padlóra terített és perceken keresztül csal foltokat láttam.
 Amennyire csak gyorsan tudtam összepakoltam az össze holmimat és lerohantam a lépcsőn barátnőimmel a nyomomban.
 - Jó reggelt hétalvók! - köszöntött Adri anyukája. - Mi van már érted itt is vannak? - kérdezte már az előszoba ajtajából.
 - Aha. - bólintottam még mellé és a kabátomért nyúltam.
 Mikor azt fölvettem gyorsan megöleltem az összes bolondot és kimentem az ajtón. Anyának köszöntem a kocsiban és meg se várva, hogy bekössem magamat, indultunk haza.
 - És milyen volt, mit csináltatok? - kíváncsiskodott mint mindig.
 - Sötétesztünk, mint mindig és még kint is játszottunk, ja meg a wii-vel is játszottunk. - nehezen szedtem össze a gondolataimat, mert egy álmos voltam, kettő már most aggódni kezdtem a Harryvel való találkozáson. Az egy héttel ez előtti kérdések újra ellepték az agyamat és ugyan úgy válaszolatlanul bolyongtak körbe-körbe oda bent. Valamelyiken több ideig eltöprengtem és volt amin gyorsan tovább ugrottam. Nem tudom meddig töprenghettem mind ezen, de mikor föleszméltem már a szobámban ültem és a telefonomban Harry üzeneteit olvasgattam, anya térített vissza a valóságba.
 - Olívia! Te még nem csináltál rendet? Hamarosan itt lesznek a vendégek és most fogunk ebédelni! Mit csináltál azóta amióta haza hoztalak? - lepet el mindennel.
 - Hát... - kerestem valami elfogatható érvet, de semmi. -, semmit.
 - Két és fél órán keresztül ültél itt a szobádban és a telefonodat nyomkodtad? - atya-gatya ennyi idő telt el?
 Erre csak bólintani tudtam.
 - Jaj, ne csináld ezt! És a házi, azt majd mikor akarod megírni? - anya most komolyan?
 - Azt is majd megfogom csinálni, nyugi! - álltam föl és rendet kezdtem tenni.
 - Ne most kezdj el rendet csinálni, most ebédelünk, majd utána csinálhatod! - és a mondat végén kiment a szobából.
 Egy ideges levegő kifújás után utána mentem a konyhába. Már nagyon éhes voltam, hisz tegnap este óta semmi nem csúszott le a torkomon ami tápláléknak nevezhető. Két tányér leves és egy nagyobb adag rántott husi után, teli hassal cammogtam föl a szobámba. Ablakot nyitottam hisz a hideg, borzalmas tél után, csodás tavaszi idő járás volt oda kint. Zenét kapcsolva elkezdtem a rend rakás, ami csak abból állt, hogy mindent elsüllyesztettem a szekrényembe, azután pedig a tanulással próbálkoztam, de nem sikerült koncentráljak a leckékre. Eszem helyét Harry foglalta el és az a találkozás amit végtelen módszerrel lejátszottam már az agyamban. Tenyereim izzadni kezdtek, ahogy minden gondolatom ráállt a témára, hiszen feladtam a küzdelmet ellene. Éreztem ahogy elönt a forróság és a hajam is idegesített így felfogtam a fejem tetejére, szívem egyre gyorsabban vert és már a homlokom is gyöngyöződött az izzadság cseppektől, már attól, hogy ezen gondolkoztam.
 Újra eszembe jutott minden pillanat amit vele töltöttem, minden kis részlet ami szinte a legfontosabbak számomra. A hangja búgása, selymes érintése - amitől kiráz a hideg -, mély zöld tekintette és az a mosoly ami leírhatatlanul tökéletes és felejthetetlen. Hiányzott. Egy könnycsepp csordult végig az arcomon, de gyorsan oda nyúltam érte és letöröltem azt. ''Ilyen fiúért nem érdemes sírni!' - mondtam magamban.
 Megráztam a fejemet és közben összeszorítottam a szemeimet, reménykedve, hogy kitudom rázni a gondolatokat amik az előbb foglalták el a fejemet.
 -Na jó, tanuljunk verset! - kaptam az irodalom könyvemért.
 Magam elé téve egy határozott mozdulattal kinyitottam egy 'töréspontnál' a könyvet. Egyből egy soron akadt meg a szemem: "Hiányod átjár, mint húzat a házon". Juhász Gyula versére ismerve gyorsan becsuktam a könyvet és eldobtam magam elől, az hangosan jelezte a földre érkezését és tisztán ki lehetett belőle venni, hogy a parkettán csúszott addig amíg valamelyik szőnyeg nem állt az útjában. Nagyon nyeltem miközben arra az egy pillanatra lehunytam szemeimet, majd egy nagy levegő vétellel kinyitottam azokat és egy gyors döntést hozva. leindultam a konyhába. A teás bögrémért nyúltam és inni kezdtem, mint aki már három napja nem ivott volna. Több bögre tea csusszant már le a torkomon - és most épp egyel küzdöttem - amikor a testvérem kiabált le.
 - Itt vannak!
 A torkomon lévő nagy kortyot félre nyeltem, úgy hogy köhögésem közben a szemeim bekönnyeztek és a pultba kellet kapaszkodjak, hogy ne essek ott össze. Fulladozásom közben még anya szólt nekem, hogy ha kopognak nyissak ajtót, mivel ő épp teregeti a ruhákat a túl oldalon, a testvérem pedig körmöt fest. Persze, mindent nekem kell csináljak! Még mindig görcsösen kapaszkodva fulladoztam, de szerencsére nem kopogtattak az ajtókon. Kezeim újra izzadni kezdtem, amitől egyre lejjebb csúsztam a föld felé. Köhögésem enyhült és a könnyeim is felszívódtak, így egyre tisztábban láttam a körülöttem történő dolgokat. Nagy nehezen az ajtó elé mentem és vártam, hogy mikor kopognak rajta. Mély levegőket vettem amíg nem hallottam a várt a hangot, de mikor az is elérkezett, csúszós kezemmel a kulcshoz nyúltam és nagy nehezen, de sikerült kinyitnom az ajtót ahol a vendégeink jöttek be.

7 megjegyzés:

  1. Azok a jó kis vers tanulások..;D
    Imádtam a részt, siess a kövivel!♥
    April x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. April!!:DD
      Imádtam őket tanulni.xd Köszi és sietek vele ahogy tudok!;D
      Rose X

      Törlés
  2. Nagyon jó lett,siess a következő résszel!♥♥♥
    Puszillak!
    Adri x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:D
      Köszönöm szépen és sietek vele!:))
      Rose X

      Törlés
  3. Szerintem én még jobban izgultam, mint a szereplő. :P Nagyon 'PER-FECT' lett a rész, akárcsak az előzőek:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nina!:)
      Köszönöm szépen és nem tudod elhinni milyen jó olvasni szavaidat!:D
      Rose King

      Törlés