2014. február 14., péntek

35.rész



  Sziasztok!:)
Szokásomat hozva, újra várhattatok a részre, amiért újra bocsánatot kérek. Hosszabb mint az előző rész, de mégsem olyan hosszú mint ahogy megszoktátok. Sok leírás van benne, amit remélem azért nem bánjátok meg! Köszönöm az előző részhez érkezett komikat és pipákat. Az új feliratkozómat is üdvözlöm, remélem most tőle is kapok visszajelzést, mint mindenki mástól, ki elolvassa a legújabb fejezetet.
Jó olvasást és kellemes valentin napot mindenkinek!<3
Rose King


 Vágyódás. Ott van minden hol. Minden hova elkísér. Nem hagy nyugodni, újra és újra át akarja élni azt a pillanatot, azt a percet. Nem hagy számodra menekülő utat, egy kis pihenőt, apró szünetet, hogy egy pillanatra elfelejtsed. Az érintett részeid bizseregnek, szíved kalimpál ezerrel, mikor újra átéled oda bent, újra lejátszódik benned és az élmények olyan intenzívek, mintha még most is átélnéd azokat a perceket.
 Fáradt, karikás szemeim sok mindent elárulnak a tegnapi estémről. Árulkodnak arról, hogy nem éppen a legfényesebb volt és talán a 10 legrosszabb éjszakáim közé is sorolható. A sírás nyoma, a forgolódás ide-oda, a zavarodott testem, minden ott van, szinte már rá van nyomtatva a tekintetemre. A tükörben nézve kócos, hosszú hajamat fejem tetejére helyeztem, miután rájöttem, hogy a csikiző érintése a tegnap történtekre emlékeztetnek, arra mikor a nyakamat érintette. Visszaemlékezve az említett hely lassan
forrósodni kezdett, majd bizsergés is megjelent. Egy durva dörzsöléssel, eltűntettem a kellemes, de mégis zavaró érzést és mikor elkaptam a kezemet onnan erős lila foltot véltem rajta felfedezni. Szemeim előtt megjelentek a képek, miközben puha, rózsaszínes ajkai közé veszi nyakamon a vékony bőrt, majd pár másodpercre megszívva azt, pecsétel meg engem. Egy apró puszit is ejt a megsebzett helyre, majd egy újabb pontot keres, melyen egy újabb jelet ejthet.
 Rácsaptam a nyakamra, ezzel eltűntetve a kellemetlen emléket és mielőtt a hajamat is leengedtem volna a takarás érdekében, újabb foltokat kerestem. Sajnos találtam még egy-kettőt, itt-ott, de hajamat a nyakam köré leersztve szerencsére el tudtam tüntetni vele a kellemetlen foltokat. Gyorsan áthúztam a hajamon párszor a hajkefémet, majd lefelé indultam meg. Mindenki a nappaliban ülhetett, hiszen nagy zsivaj ütötte meg a fülemet. Mikor leértem és a takaró fal mögül is kiléptem, hirtelen csend lett, a tekintettek rám szegeződtek, evvel megszakítva minden cselekedetüket. Nem volt ott mindenki, csak ő hiányzott a társaságból, bár attól függ, hogy kinek, illetve minek a szemszögéből nézzük ezt.
 - Jó reggel! – köszöntem udvariasan, majd mikor visszaköszöntek, tovább mentem, be a konyhába.
 A gőzölgő reggeli, már az étkezőasztalon várt, tálalása gusztusos, míg illata csalogató volt, így hamar az asztalnál ülve találtam magamat. Többen jöttek be, míg én ettem a reggelimet és ültek le mellém, megtisztelve a jelenlétükkel. Igaz, hogy ott voltak mellettem, de a reggelizésem csendesen telt el. Hajam nagyon zavarta az evésemet, de nem akartam, hogy mások is észrevegyék a pecséteket. Anya rám is szólt, hogy a hajam a kajámba lóg, de csak megigazítottam, nem kötöttem föl a fejem tetejére. Reggelimet befejezve, Harry is megjelent az étkezőben. Tekintetemet rá kaptam, ahogy ő is rám. A tegnap érintett terülteket vágyakozóan bizseregtek és szívem hevesen kalimpálni kezdett, a tenyereim izzadtak és az agyam kivételével minden testrészem őt akarta. Már lassan ők vették át az irányítást, amikor erős csörömpölés ütötte meg a fülemet.
 - Ó, básszá meg! – szűrődött ki anya fogai közül a trágár szó, és ahogy kikövetkeztettem egy tányérunkat törhette el. Harry sietősen ment neki segíteni, ahogy mások is cselekedtek, de én mellőzve a társaságot föl siettem újra a fürdőbe. Gyorsan lefürödtem, hajat is kénytelen voltam mosni és miután megtörülköztem, a fogaimat is megtisztítottam. Gyorsan magamra kaptam a kiválasztott ruha szettet, melyhez egy sál tökéletesen kombinálható volt, így egyből a nyakamra tekerve azt, el is rejtettem a kellemetlen nyomokat. Hajamat most már nyugodtan tűztem a fejem búbjára és mikor úgy éreztem, hogy elfogadható az, amit a tükörben látok, leindultam a nagy gyülekező helyünkre. A társaságból már csak Eleanor és a bolond párja Louis hiányzott és számomra persze a szabadhely, mely csak Harry mellet találtam meg. Mosolyogva paskolta meg a szemlélt helyet maga mellet, de inkább az állást választottam, mint hogy mellette legyen. A szerelmes páros is hamar előkerült, majd, mint mindig felállítottuk az aznapi programunkat.
 Mára mindenki pihenést és lazulást tervezett, hiszen koncertek egymás hegyén-hátán voltak mostanság. Megértem őket már amennyire csak tudom, hisz a koncerten nem csak a rajongó fárad el, főleg ha nem is egy koncertről van szó. Na meg ott vannak a próbák is, melyek elég fontosak ahhoz, hogy az előadás ne egy nagy semmi legyen, hanem színvonalas.
 Én is a mai napra lustálkodást tűztem ki célul, így eleinte csak blogokat olvastam a földön, majd mikor ezekkel végeztem a cseverésző társaságon néztem körül. A beszélgetésre különösen nem figyeltem fel inkább a részt vevők hangulatára tetteire figyeltem. Liam – mint egy lány – csak sorolta föl a problémáit és azokat mind ki is fejtette. Miközben magyarázott kezével segítve a mesélést élte bele magát egyre jobban és jobban az aktuális sztoriba. Niall a konyha és a nappali között csoszogott falatokért menvén, majd mikor visszaérkezett mellém újra bekapcsolódott a beszélgetésbe. A finomságokat, miket megszerzett, mindig megosztotta velem, így mindig megbocsájtottam azért, hogy itt hagyott egyedül egy időre. Jade, Jesy, Leigh-Anne és a testvérem is Liam panaszait hallgatta, mintha valami esti mesét figyelnének. Néhol-néhol egyetértően bólogattak és volt mikor hasznos tanácsokat nyújtottak a fiúnak. A két szerelmes pár, pedig kihasználva azt az alkalmat, egymással voltak. Egymás ölében, karjaiban élvezték a kameramentes övezetett. Csattantak el csókok, puszik, rengeteg ölelés, egymás fülébe suttogást és persze, minél több helyen érintkezés. Elnézve őket rájöttem, hogy ezek szerint meg bíznak bennünk, hisz ha ez nem így lenne, talán ugyan úgy viselkednének, mint ahogy a nagyvilágnak mutatják.
 Hirtelen átfutott rajtam egy borzongás, majd teljes hiány érzett szökött be a testembe. Vágyakozóan éget a bőröm, ahogy elnéztem Zerrie, illetve Elounor párost és szemem ösztönösen Harryt kereste. Megtalálva őt, tekintetünk találkozott, valószínűleg mind végig engem figyelt. Szívem hevesen kezdett verni, arcom pirosodni kezdet, testemben erős hullámok vonultak végig, arra ösztönözve, hogy menjek oda mellé, üljek az ölébe és forrasszam össze magunkat annyira, hogy soha ne tudjunk ketté válni. Az egyik hullám olyan erősen tört rám, hogy kezeim is megmozdultak, de fejemből hamar kiszállt a lila köd, így leplezve a mozdulatomat Niall telefonjáért nyúltam.
 - Felnyitod? – szívem még mindig hevesen vert és a hangom sem volt biztos, így egy kicsit meg is remeget, miközben könyörögve néztem a szőke srácra, ki lassan talán a legjobb barátom lesz.
 Először a telefonra, majd rám nézett. Mosolygott a próbálkozásomon, majd a telefont kivéve markomból, úgy oldotta föl telefonját, hogy én is láthassam annak a kódját. 1, 9, 7, 3. Hm, túl egyszerű, ezt hamar megjegyzem. Fél mosolyt eresztve adta át a készüléket, majd kíváncsian figyelte a következő lépéseimet.
 A hátteret megfigyelve, bebizonyosodott számomra az a tény, hogy saját magának ő a legnagyobb rajongója. Az egyik koncerten készült kép volt beállítva, amin ő énekelt.
 - Egoista. – mosolyogtam még mindig a képernyőt nézve.
 - Ki nem az? – dőlt kicsit közelebb felém, mikor a szavakat ejtette ki a száján. Felkuncogtam, miközben ránéztem, majd újra a telefonjára terelte a figyelmemet. A kamerába léptem be és a azt megforgatva a belsőre magam felé irányítottam a készüléket. Hátat fordítottam a többieknek, hogy az ablakból érkező fény játszhasson a kifakult bőrömön. Niall figyelemmel kísérte mozdulat sorozatomat és mielőtt megnyomtam volna a gombot Niall is bekerült a képbe. Nevetve néztem a képet, hisz még én aranyosan mosolygós arcot próbáltam varázsolni arcomból, addig Niall egyik szemöldökét felhúzva értetlenül nézett a kamerába. Ezek is csak mi lehetünk, még belsőkamerával sem tudunk összehozni egy normális képet. A többi képről meg inkább ne is beszéljük, hiszen azok már mind viccesebbnél-viccesebbek lettek. A végén már a többieket is bepréseltük a háttérbe, persze úgy miközben, vagy figyeltek, vagy épp beszéltek, hát mit ne mondjak, szerintem ezek lettek a legjobb megrögzött pillanatok. Mikor Harry is benne volt kicsit elment a jókedvem és hiába próbáltam, újra olyan feldobottan élvezni a képkészítést, már sajnos nem ment. Végül a tanulásra fogva rossz kedvemet föl menekültem az ideiglenes alvó helyemre.
 Eleinte tanulni próbáltam, de persze ez nem ment, így az ágyon fetrengve vágyódtam újra az érintéseire.

6 megjegyzés:

  1. Rose!
    Nem is tudom mit mondjak. Egy pillanatig tényleg azt hittem, hogy az Oli odamegy a Harryhez:) Mikor lesz még egy kis románc kedvenc főhőseim között? Már nagyon várom a következő részt!
    Sok puszi.
    Adri xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Adri!
      Ezek szerint jól fogalmaztam meg azt a jelenetet, hiszen ez volt vele a célom.:) Hát...nem akarok titkokat elárulni, mert akkor túl sokat árulnék el. A következő rész pedig már írás alatt van, szóval valószínű, hogy hamarabb megkapjátok, mint ezt a részt.;)
      Rose King

      Törlés
  2. Rose!:)
    Huha..nehéz szavakba önteni ezt a részt. Nagyon tetszett ahogy fogalmaztál, az elejétől a végéig! Remélem Harry és Oli között hamarosan rendeződnek majd a dolgok, érzelmek. Várom nagyon a következő részt!:))
    April xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves April!:)
      Legjobb barátnőmként a mai napon eltudok neked árulni egy-két kulissza titkot!;) Örülök, hogy tetszik, ahogy fogalmaztam, ráadásul elejétől a végéig!:D Hát, hát, hát....majd meglátjuk!:D Siettek a folytatásával,
      Rose King

      Törlés
  3. Kedves Rose,
    Imádtam ezt a részt is, sajnálom, hogy régen nem írtam kommentet:/ Tetszik, ahogy csavarod a történetet, sosem tudom megunni. Egyszerűen sokszor csak csodálkozok, hogy hogy tudod ilyen jól kitalálni a cselekményt:) Nem tudok mit mondani, imádom:) Siess a kövi résszel!:D
    -Cat.xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Kata!
      Köszönöm kedves szavaidat és nincs semmi baj, az a lényeg hogy most írtál nekem. Hamarosan érkezik az új rèsz!:)
      Rose King

      Törlés