2014. március 23., vasárnap

38.rész



 Hello everybody!:D

Na, gyors voltam? Szerintem igen, de ezt ti döntsétek el. A következő részek ilyen gyorsan fognak valószínűleg érkezni, mert ezekhez tudom, hogy miket kell írni, de hogy jövő héten mi lesz a suliban azt nem tudom, így majd meglátjuk a folytatás érkezését. Köszönöm azt a kevés hozzászólást ami érkezett az előző részhez, remélem ehhez több érkezik, mivel kicsikét izgalmasabb lett. Ígérem, hogy a következő rész tetszeni fog nektek!;D Itt is lenne a folytatást.
Jó olvasást,

Rose King

 Vele voltam. Boldogok voltunk. A problémák? Elvesztek…
 Mosolyogva ébredek fel, hisz kellemes emlékképek játszódnak fejemben. Ketten vagyunk, egymás társaságát élvezzük, miközben kezünk szorosan összekulcsolva libben előre hátra. A boldogságban szállunk, szerelmünk leírhatatlanul erős, nincs mi szét szakítson minket. De minden jónak van valami rossz vége, ennek a reggeli boldogságnak is volt, mikor rájöttem, hogy ez csak mind álom volt. Kedvem azonnal lelankad, és jobb oldalamra fordulok a takaró alá bújva. Olyan rossz a valóságban élni problémákkal megfűszerezve, miért nem olyan a valóság, mint az álmomban, melyben éjszaka pihentem meg?! „Ó, és ma lesz valami közös kis program, amiben lelkesen részt kell vennem!” - ébred bennem a felismerés, mi szerint ma sem úszom meg, hogy elkerülhessem a fiút. „Talán el kellene hitetnem velük, hogy ma nem érzem magamat fényesen, menjenek el nélkülem!” – támad egy remek ötletem.

***
 Dupla fájdalom, remek! Tervem - melytől rettenetesen féltem, hogy elcseszem – tökéletesen bevált a nap közepére. A havonta megjelenő akció az alhasamban sikeresen mára tervezte az öt napig tartó szenvedésemet, de olyan erővel, hogy megmozdulni alig tudtam helyzetemben.
 És mi a másik fájdalom mi kínoz engem? Egyet tippelhettek! Harry, hisz ki más lenne? Tőle szenvedek már egy jó ideje és most még ennek tetejében a menzeszemnek is most kellet megjönnie. Szerencsére napra pontosan jött, de hogy ennyire kiüssön engem, hogy a srácok cipeltek fel – kivételesen most saját ágyikómba -, hogy ott szenvedjek.
 Itt fekszem a szobámban, fal felé fordulva, mint egy kis gombóc, alhasam rettenetesen görcsöl és ezen se a pozícióm, se a forró vizes palack sem segít, melyet a hasamhoz szorítok. Égeti a bőrömet a forró műanyag a fájdalom nem múlik el, ugyan úgy ahogy Harry miatt szenvedek végtelen hosszú ideje. Anya néha bejön hozzám teával kínálgat engem, vagy finom étellel, kedveskedik nekem, kedvességét egyszer-kétszer elfogadom és magamba erőltettek valamennyi falatot. Mikor ilyenkor felülök fekvő helyzetemből látom, hogy anya nem egyedül érkezik hozzám. Niall és Perrie közvetlen az ágyam mellet, míg az ajtóban a lányok és néha Zayn, Louis illetve Liam-t véltem felfedezni. A mosdóba kénytelen vagyok kimenni, általában egyedül próbálkozom meg evvel, de mielőtt összeesnék a szenvedésem közepette a többiek segítenek nekem eltámogatni az illemhelyre. Ilyenkor hihetetlen gáznak érzem magamat és azt kívánom bárcsak arra a közös programra mentem volna el és nem itthon görcsölnék! Természetesen anya is és a lányok is nyomják belém az ilyen, olyan görcsoldókat, de ezek csak mindig egy kicsit segítenek rajtam. Perrieék még avval is kedveskedtek, hogy összefirkálták a fehér korzettemet, míg az a szobában pihent. Az első két napot valahogy így tölthettem el egy kis alvás szünetekkel, míg a harmadik napon – hétfőn - anya szerencsére megengedte, hogy itthon fekhessek, mivel semmihez sem volt a hétvégén erőm. Valamivel jobban érzem magamat, egyedül is eljutok a WC-hez és már az étvágyam is megérkezett.
 Reggel kilenc órakor lent meglátogatom a konyhát, ahol mindenki ujjongva fogad, hogy visszatértem. Anya is épp ott van, megölel, bele puszil a hajamba, és bele suttogja a fülembe, hogy üljek az asztalhoz, majd ő hozza a reggelimet. Teszek kérésének és leülök a többiekhez az asztalhoz. Niall a vállamba bokszolva fogad az asztalnál, mivel a baloldalára ültem a fiúnak a szokásos helyemre. Anya hamarosan hozta is a nap első falatjait, de ő utána sietett a fürdőbe is elkészülni a mai munkára. Szerencsére ma tízre megy, így még láttam reggel. Fél órával később én is a fürdőben voltam. Fogat, hajat és persze magamat is megmostam, végre úgy éreztem valaki vagyok nem csak egy rongy. Ezekkel elkészülve a tanulásnak álltam neki, ami fél óránál nem is tartott tovább, mivel Niall sikeresen kirángatott az udvarra focizni. Persze én mondtam neki, hogy a foci és én az két külön világ, főleg így hogy még nem teljesen vagyok jól, de ő erősködött, hogy akkor is menjek. Ebédig rugdostuk a labdát, már mint inkább csak Niall és Louis, én mindig mellé céloztam, mint Harry, bár ő többször eltalálta a bőrt, de mégis az ellentétes irányba rúgta, mint ahova azt kellet volna. Perrie felcsendülő hangja mentet meg a szenvedéstől:
 - Ebéd! – csilingelt a hangja.
 - Ó, végre! – ujjongok, miközben az ég felé emelem a tekintetemet, térdre rogyok és így hálálom meg az égnek, hogy megszabadulok ettől a hülye sporttól. A többiek csak nevetnek rajtam, míg én újra álló helyezettbe kerülök, és be nem érünk a házba. Kézmosás után már asztalnál is ülünk – miután én is levettem a konyhában a fűzőmet - és a finom falatokért könyörgünk, hisz az illatok mik a falak között szállingóznak isteni finomak és étvágygerjesztőek. Kicsit várva, de megkapjuk a számomra ismeretlen ebédet. Kicsit ódzkodva, de megkóstolom az elém helyezett élelmet, melyet szétrágva egy kicsit pikáns ízek világa kezd keveredni a számban.
 - Hm, ez valami fenségesen mennyei lett! – tör fel belőlem sóhajszerűen a mondat, miközben még mindig a finom falattal játszok a számban.
 - Hát, a ’Little Mix’ specialitását sosem rontjuk el! – fogadja el a dicséretet Jade.
 Az elénk tett mennyiséget hamar elfogyasztjuk és kivétel nélkül mind kérünk belőle repetát. Ebéd után szétszéledünk a lakásban. Én Niall-lel és Louis-val maradok a kertben, de egy idő után Jade és Leigh-Anne-nel helyet cserélnek és velük kezdek el társalogni. Csajos dolgokról kezdünk fecsegni, reklamálunk egymás panaszáról és persze poénokkal látjuk el egymást legfőbb képen Jade-től. Épp Leigh-Anne fecsegi a gondjait, mikor Niall visszatér hozzánk.
 - Héj Oli! Neked nem kellene tanulnod? – borzolja össze a frissen mosott hajamat.
 - Te nem hagytál délelőtt! – rázom a mutató ujjamat, miközben az ég felé tartom.
 - De most már tanulnod kéne. – próbál megszakítani a mókától.
 - Csak kellene! – makacsolom meg magamat.
 - Oli! – hónaljamnál fogva húzz fel. – Héj és a korzett hol maradt? – meglepődve fordít magával szembe.
 - A konyhába tettem le ebéd előtt, ott kell lennie. – mutogatok a helyiség felé.
 - Ott nincsen. –tagadja az állításomat.
 - De ott kell lennie. Emlékszem, hogy ebéd előtt levettem és letettem oda a földre. – mutogatom el a cselekvést.
 - Most jöttem el a konyhán keresztül és ott nem volt a gerincmerevítőd. – magabiztosan állítja a saját igazát.
 - Ezt nem hiszem el, szerintem csak vak vagy! – teszem keresztbe kezeimet mellkasom előtt.
 - Hát akkor gyere és nézd meg. – enged előre a konyha felé, mire én sebesen megindulok a konyhába fűzőmet keresve, amit nem találtam a helyén. Csodálkoztam rajta, de tisztán emlékeztem, ahogy lehelyezem a földre és asztalhoz ülök. – Én mondtam, hogy nincs itt. – győzelem ittasan nézz le rám.
 - Hova tetted? – nézzek rá unottan, hisz nem akarom a bolond játékát játszani, inkább rendezzük le gyorsan és egyszerűen.
 - Én sehova. – védi a szűrét és kezeit maga elé helyezi jelezve, hogy nem ő volt.
 - Sziasztok, mit kerestek? – jött Jesy a konyhába kezében a pohárral, gondolom a száraz torkát akarja benedvesíteni.
 - Olívia korzettjét. – félvállról válaszol neki Niall.
 - Ó, én azt a szobádban láttam. Most jöttem le onnan. – tölti a poharát általuk elkészített limonádéval.
 - Azt meg hogy? – ráncolom homlokomat, miközben gondolkodni kezdek, hogy hogyan kerülhetett az egy emelettel följebb.
 - Én azt nem tudom, nem én hordom. – emeli föl a vállát Jesy, majd bele iszik a jéghideg limonádéjába, melyet a víz párás pohár széléből állapítom meg. Niall-lel furán összenéznek, mire a homlokomon a ráncok mélyebbek lesznek, ezek ketten valamit kiterveltek!
 - Na jó én inkább megyek és fölveszem a páncélomat és utána siettek vissza a lányokhoz. – hangomban meghallatszik a gyanú, de nem is törődök azzal, hogy ne hallják meg, legalább tudják, hogy sejteni kezdtem valamit a kis tervükből. Épp a lábaimat szedném mikor Niall állít meg.
 - Héj! Utána tanulni mész. – parancsol rám.
 - Nem! – fordulok ismét felé.
 - Úgy látom mennem kell, hogy ott maradj a szobádban és neki állj a tanulásnak. – ahogy fel fogom szavainak jelentését rohanni kezdek föl felé, gyorsan a szobámba érek, de mire kilépnék az ajtón az becsukódik előttem és a zár kattanását hallom meg.
 - Niall! – dörömbölni kezdek a bezárt ajtón. – Most miért kellet bezárni, így még nem biztos, hogy tanulni fogok. – üvöltök ki hozzá, de ő erre nem válaszol. Feladva a helyezetett megfordulok a szobám belseje felé és mikor a földről felnézzek egy mellkas áll előttem. Fejemet még jobban hátra döntöm, hogy lássam kivel zártak össze és mikor meglátom a zöld íriszeket valahogy minden leesik nekem.

5 megjegyzés:

  1. Ezt nem hiszem el! Hogy tudtál pontosan itt megálni? Hát ez remek, most rágódhatok az egészen, amíg a következő rész meg nem jön. Ahjj! De amúgy nagyon izgalmas lett és tetszettek az elegáns szavak benne. Valami elragadó szerintem, mert nem mindenki képes ilyen szavakat használni mostanság a szövegekben. Gratula! :)

    VálaszTörlés
  2. Nekem nagyon tetszett! IMÁDTAM! Kövit követelek! MOST! :) xx

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok!:)
    Nina hidd el könnyen megtudtam állni pont ennél a résznél!:D Igen most próbáltam egy kicsikét javítani a fogalmazásomon, de úgy érzem még van mit rajta javítani! Remélem a folytatásra nem kell olyan sokat várnotok, próbálok vele sietni,
    Rose King

    VálaszTörlés
  4. Rose!
    Úristen, Úristen, Úristen.. ezt nem hiszem el. Már megint bezárták a szobájába a Harryvel. Hmm.. nem is tudom én még örülnék is neki;) Elképesztő lett, azonkívül, hogy nevettem, a végére már úgy vigyorogtam mint egy idióta. Ezután tűkön ülve fogom várni az új részt, amit remélem hamar elolvashatom és ugrálhatok majd mint egy őrült örömömben!
    Ezer puszi és ölelés:
    Adri xx

    UI.:nem akarod megsúgni, hogy mi lesz a következő részben?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Adri!
      Nem megint, hanem csak most fogják őket bezárni, az amire te gondolsz az ennek az előzetese és szerintem evvel minden ki is derült a folytatásra tekintve!;) Örülök, hogy tetszik és annak is örülök, hogy megtudtalak nevetetni!:D Remélhetőleg a folytatás hamarosan érkezik,
      Rose King

      Törlés